2018. június 17., vasárnap

A FIÚSÁG SZELLEME❣️

,,Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abba, Atya!" (Róma 8,15)

A fiúság szelleme, amit Istentől kaptunk, a Szent Szellem, aki által kiáltjuk „Abba, Atya!” Megszólítottad már Istent úgy, hogy „Apa”?

Igen, Ő El Shaddai, azaz „az Isten, aki több, mint elegendő”. Ő Elohim, „Istenség”. 
De az Újszövetségben Ő az Apukánk! A Szent Szellem ihletésére került ide az arámi „Abba” szó, mert szeretné, ha tudnánk, hogy Isten nem egy távoli és személytelen lény, hanem közeli, és bensőséges. 
Ez a fiúság Szelleme.

Amikor imádkozol, felejtsd el a formalitásokat és emberi tradíciókat, bátran hívd Őt Apának. 
Minden gondodat, aggodalmadat Elé hozhatod, tudva, hogy a világmindenség teljhatalmú Királya az Apukád!

A kereszten Jézus így kiáltott:
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté:27:46).

Először fordult elő, hogy Atyját Istennek szólította. Megtapasztalta a távolságot – valójában a teljes elszakítottságot – az Atyától, mert a mi bűneinket hordozta. Miért? 
Azért, hogy mi megtapasztalhassuk az Atyával való bensőséges kapcsolatot, az Ő közelségét, és szívünkből szólíthassuk Őt Apának.

Annak a gyermeknek, aki így kiált „Apa!”, az apukájának ölelésében van a helye. 
Amikor tehát így kiáltunk Hozzá, akkor elfoglaljuk a helyünket, mint szeretett gyermekek, 
Apukánk pedig a segítségünkre siet, hogy megöleljen, megvédjen és megszabadítson.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése